1285. év vala Krisztus után. Ennek a tavasznak a kezdete nem csak havazással jöve, mely az embereket hajlékukban fogva tartá, hanem a tatár hordáival is, melyek ismét kíméletlenül pusztítanak a hét vár földjén. Hírek terjengének a halál lovagjai újabb vezéreiknek az élet-halálért való küzdelmeikről, a szász és székely falvakban. Dés-t, Besztercét, Tordát, Torockót, Kolozsvárt és Brassót nagy veszteség érte, nem beszélve a kissebb falvakról, melyeket semmi kegyelem nélkül letiporának, ám diadalom nélkül, mert a szászok sosem adák fel utolsó mentsváraikat, a templomokat. Most, ez a vezér, ki már nagy kánnak látá magát, kiterjeszté jurtáit Kiscsűr templomának alig felhúzott falai elé, ahova riadtan az egész falu népe gyülekeze. Magas és büszke ember lévén, akinek elődjeit minden nyugati tartomány pogány krónikában megemlíték, esze ágában sem vala innen meglépnie a jelentékesebb zsákmány nélkül. Amint a nagyváradi Rogériusz is megírá a Bocek magasztos hadjáratáról, ki feldúl és kifosztogat mindazt, ami az útjába kerüle, magával véve a fiatal asszonynépet meg a mestereket, meg a csatát megtűrőket, pedig arra kényszeríte, hogy pártjukon harcoljanak - ekképp jegyzetele őróla és diadaláról emez új hadjárata alkalmával. Hazugságot monda ez a Philippe Mousket a rímes krónikájában, amint mondá: A tarárokról örömhíre jöve, a világ minden sarkából, minthogy a király az  Oláhország földjéről győzedelmeskede az átjárónál.  Fejét zúzta volna, ha mellette lehetne! Övét meg a vakmerő Borsa Roland vajdáét, akit a magyar király segítségül hivata. Ám, most a tatár vezérnek gondolkodnia kellene azon, miként támadhatná ezeket a falakat, melyek mögé gyűle itt minden szerencsétlen, kiket a naplementéig minden áron szolgájának akar látni. És meglehet, hogy ugyanitt találna rá szép asszonyára...

A templom
Kiscsűrt 1323-ban parvum horreum-ként (kis csűr) említik, mint helység, mely kis távolságra helyezkedik el Nagyszeben várától, és ahol még 1280-ban egy román stílusú, harangláb nélküli bazilika is létezett, épület, melyet a tatárok betörése után emeltek. A templomot 1506 után gótikus stílusúvá alakították át, a régi épületből fennmaradt: négy pár félköríves boltívvel gazdagított oszlop - ezek a főhajót a mellékhajóval kötik össze, a délen fekvő mellékhajó a félkörösen ívelt ablakokkal, az északi mellékhajóban két boltszakasz meg a nyugati fal. Az átalakítási munkálatok kezdetének időpontja a lelkészi hivatal jegyzőkönyvébe is beírattatott: Johanes Welther anno 1506, ein Dominikaner Mönch und Baumeister ecclesia aedificatur (Az  1506. évben Johannes Welther, egy dominikánus szerzetes és építész emelte ezt a templomot). Az ötszögű karzat két boltszakasszal és a csúcsíves keresztboltozat került átalakításra. A boltszakaszokon két érdekes zárókő figyelhető meg, ezek közül egyiken Agnus Deii (Isten báranya) ábrázoltatott. A boltozat bordái eltérő módon faragott konzolokkal vannak alá támasztotva, az ikerablakok, pedig négykarélyos mérművekkel gazdagítottak. A déli falban látható három fülke a reformkor előtti időszakából származik. A sekrestyét valamivel később, 1676-ban építették, amikor a templom ismét átalakításra került. A karzat a főhajó irányába egy törtíves diadalív által nyílik. A mostani boltív alatt, a templom első építési fázisából párkányzatok találhatók, ezek a környék sok más bazilikáiban is megfigyelhetők. A fából készített mennyezetet fiókos dongaboltozattal és csillag hálóval gazdagított mennyezetre cserélték le.

A reformkor után a hajót díszítő festményt mésszel takarták el.

1506-ban a nyugati oldalon egy masszív, öt szintes, védelmi folyosóval és sátortetővel ellátott haranglábat emeltek. A harangláb bejárata egyben a templom bejárata is. A harangok a negyedik emeleten vannak elhelyezve. Itt a védelmi galéria kiugró konzolokra támaszkodik.

A szászmúzsnai és baromlaki templomokhoz hasonlóan, az északi oldalhoz egy oszlopcsarnokot illesztettek. Ez fölé védelmi tornyot építettek, mely megegyezik a főhajó magasságával. Az idők során több átalakítási munkálatok is bejegyeztettek, a karzatot fából 1715-ben az ifjúság számára emelték, 46 évvel később a boltozatot hevederívekkel erősítik, valószínű a templom erődítésével egyidőben a nyugati portált befalazzák, majd a XX. század első felében végzett átalakítási munkálatok alkalmával újra megnyítják. A megrongálódott haranglábat, valamint a karzatot is betonövekkel erősítették meg.

Az erődítés

Az erődítés, mely a templomot körülvette, csak részlegesen maradt meg a délnyugati oldalon, ám eredeti magasságát nem őrizte meg.