Az első bejegyzés Sályáról  1331-ből maradt fenn, egy okirat igazolja, hogy a helység a Vurpód-i grófi család birtokai közé tartozik. Később Sálya a Nagysink szék egy szabad falujává válik.

Az itt található templomot a XV. században emelik, oltalmazója Szent Orsolya. A csarnoktemplom karzata sokszögű abszissal van ellátva, melyek támpillérekre támaszkodnak, a karzat déli oldalához egy harangláb illesztetett. Kívűlről a felső szintekre való feljárat a lépcsőházon keresztül történt, mely egy közös egységet alkot a toronnyal. A mellékoldalakon lőrések,a felső emeleten, pedig, amely egyben a harangoknak adott helyet, minden oldalon két-két szélesen ívelt ablak található. A hajó mennyezettel fedett, a karzat, pedig borda nélküli boltozatfiókos kereszboltozattal. A karzat ablakai tört ívesek és mérművekkel díszítettek, a hajóé, pedig megőrizték a félköríves módosításokat. A templomnak  két, oszlopos előcsarnokkal ellátott bejárata van a nyugati és déli oldalakon.

Valószínű a védelmi övet, mint sok más esetben is, a XV. század vége felé vagy a következő század elején emelték fel. A védelmi függöny csiga alakú pályát ír le, mely az északi, keleti, valamint a dél-nyugati oldalakon három félnyeregtetővel borított toronnyal van ellátva. A falak belső oldalán konzolokra támaszkodó fából épített, félnyeregtetővel fedett strázsaút található. Az udvarba a bejárat a délnyugati torony mellett levő kapun történik. Az udvar északi oldalán, a toronyhoz illesztve a régi kápolna romjai ismerhetőek fel. A védelmi függöny felemelése után, a templom északnyugati és északkeleti oldalán, az északi résznek a két fallal való elzárása által, egy második udvar alakult ki. A délkeleti toronyban berendezett papilak előszőr  1414-ben említődik, ám egyik belső gerendán bevésve az 1525-ös év látható.

A főhajó három karztát falazatból emelték, konzolokra támaszkodik, kettő az északnyugati és délnyugati oldalakon, valamint egy a délin található. Az utóbbi a félköríves diadalívhez illesztetett. 1832 és 1834 között a templom hajóját nyugat irányban bővítik. Így belűl egy újabb tribünt emelnek, mely két négyzet keresztmetszetű, három félkörívet tartó pillérre támaszkodik. Ide a feljárat a bejárati folyosó jobb és bal oldalán, a nyugati fal szélességében emelt lépcsők által történik. A homlokzat klasszikus stílusú. Az oltárt 1845-ben helyezik el, az orgona, pedig a brassói Heinrich Meywald műve 1851-ből.

1883-ban a haranglábat lebontják. Ez az időpont előtt, 1735- valamint 1822-ben,  a nagyszebeni hatóságok támogatásával, újításokon ment át. Lebontás után a harangokat a templom déli oldalán levő faépületbe helyezik át.