A templom

A háromhajós teremtemplom - az utolsó Erdélyben emelt ilyen templom "építése 1486- ban kezdődött és 1524-ben fejeződött be. Alapjai egy régebbi temploméra épültek. A későgótikus templom méreteit és formáját komolyan behatárolta a rendelkezésre álló terület. A 18 méter hosszú karzat csak akkor készülhetett el, miután a régi templom két mellékhajóját a főhajóval megegyező magasságú hajókká építették át. A karzat fölött létezett egy védelmi szint is, lőrésekkel és strázsaúttal ellátva. 

A sekrestye leginkább a bejárat lezárhatósága révén tűnik ki. Ez a rendszer, mely a templom és az egész közösség kincseit  védten, egyszerre 15 zárnyelvet mozgatott. Az intarziás ajtó, melynek kőkeretén mint a későgótikus, mint a reneszánsz stílusjegyek felismerhetőek, már 1900-ban kiállításra került a párizsi világkiállításon. Készitője a segesvári Johannes Reychmuth.

Az erődítmény

Az erődített templom védelmi zónáját három udvar alkotja, melyeket kaputornyok kötnek össze. Az első udvar, melynek négy tornya van, a XIV. században épült ki, a második, melynek legfontosabb ismertető elemei a falakon talalható merevítő ívek, a templom építésével egyidőben alakítódott ki, a harmadik pedig, mely szintén tornyokkal van erősítve a XVI-XVII. században épült.

A templomtól északra talalható Óratorony az első udvar főtornya is volt. Ennek négy szintje, fa strázsaútja és lőrései is voltak.

A börtöntornyot a templomtól keletre találjuk és régen egy érdekes szerepe volt: ide zárták össze azokat a házastársakat, akik valni szerettek volna, rövid idő után kibékülve tértek vissza a közösségbe. Igy történhetett meg, hogy 300 év alatt egyetlen válást jegyeztek a községben.